Csillag meséi

Györgyi Anna:
A szarvasbika és a vadász

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szarvasbika, akit Popinak hívtak.
Ez a szarvasbika más volt, mint a többi. Míg a többi félt az embertől, ő barátságot kötött a vadásszal.
Bizony jól hallottátok! A vadásszal!
Egy napon Popi a mezőn legelt, a vadász pedig ette a szalonnát a kenyerével.
Ekkor egy lyukból kimászott egy mezei egér, és ezt mondta a vadásznak:
- Nézd milyen szép ez a szarvasbika!
- Igen, tudom! Ő a barátom! – mondta a vadász.
- Barát! Barát! De te a hatalmas vadász vagy! Könnyű szerrel elejthetnéd!
- Na, megállj! – mondta a vadász, - megjárod te még!
Azzal az egér megsértődött és visszabújt a lyukba.
Másnap jött a macska, és hogy, hogy nem, elejtette az egeret.
Az őz és a vadász így tovább éltek barátságban!
Itt a vége, fuss el véle!

A szivárvány tündér


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak három fia.
Egyszer azt mondta az apjuk:-Édes fiaim eljött az idő, hogy megnősüljetek.
Elküldte mind a három fiát keressenek menyasszonyt. Ahogy mentek mendegéltek, találtak három utat .
A legidősebb ment az elsőn ,a középső a másodikon ,a legkisebb a harmadikon.
A legnagyobb egy arany palotához ért, a középső egy faluhoz, a legkisebb pedig valahova az erdőbe. Ahogy körülnéz, elibe toppan egy őzike. Miért búsulsz szegény legény? Hogyne búsulnék, mikor az apám elküldött minket, hogy keressünk magunknak menyasszonyt. Én viszont ide tévedtem, ahol még a madár se jár. Így hogy keressek magamnak menyasszonyt? Erre azt mondta az őz: szegénylegény, vigyél el engem menyasszonynak! A szegénylegény nem tehetett mást, elvitte haza. Otthon majd megszakadtak a bátyai a nevetéstől. Az apjuk azt mondta: ha te is így akarod, hát legyen a tiéd. Másnap készült a násznép a három esküvőre. A legidősebb egy királykisasszonyt vett el. A középső egy rendes, gondos leányt. A legkisebb pedig az őzt. Mind a ketten megházasodtak, már csak a legkisebbik maradt hátra. Ahogy megcsókolták egymást csudák csudájára az őzből egy csuda szép tündér lett. Ennek a tündérnek szivárványszínű volt a ruhája. Azt mondta a tündér: felszabadítottál a gonosz tündér átkától! Ezért most tiéd leszek. A két bátyját majd elfutotta a méreg! Összeházasodtak és boldogan éltek míg meg nem haltak.

Györgyi Anna:
Az álmodozó halacska



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy halacska. Nagyon szeretett pihenni. Amikor egyszer kinn üldögélt a kedvenc kövén, elszunyókált. Álmában azt látta, hogy átváltozik sellővé és a sellőhercegnővel táncol.
Hirtelen fölébredt, s azt mondta, hogy ő sellő akar lenni. Ugyanis tudniillik, hogy a halaknál, ha valamit megálmodnak, akkor azt teljesíteni kell maguknak.
Akkor ezt gondolta: - Elmegyek Szűzanyóhoz, ő bizonyára megmondja, hogy mit tegyek!
El is ment Szűzanyóhoz, és elmondta neki, hogy mit álmodott.
Szűzanyó azt mondta: - Három kívánságomat kell teljesítened. Az lesz a három hozzávaló, hogy sellő lehess.
Az első: - Hozd el a napot, de ne azt a napot, ami az égen van!
A második: - Hozd el a legszebb csigákat és rákokat, de nem az igazi csigákat és rákokat!
A harmadik: - Hozd el a legszebb gyöngyöt a tengerből, de ne igazgyöngy legyen!

Halunk, akit Álomszuszéknak hívtak, elkezdte törni a fejét, s rögtön rájött az első kérdésre.
A szívében lévő szeretet olyan meleg, mint a nap.
A második, a csigák és rákok az ő igaz kis barátai.
A harmadik, a legszebb gyöngy az ő sellőhercegnője.
Elment a sellőhercegnő palotájához, s megkérte, hogy jöjjön vele.
A hercegnő jószívű volt és elment a kis halacskával. Azután elment a csiga és rák barátaihoz és kérte őket, hogy jöjjenek vele. A barátai örömmel jöttek velük.
Ezután elment Szűzanyóhoz.
Szűzanyó ezt mondta:- Jó! Minden itt van! Hallgattál a szívedre és okosan döntöttél.
Ezzel suhintott egyet a karjával, s átváltoztatta Álomszuszékot sellőherceggé.
A sellőhercegnő látta, hogy Álomszuszék a szívére hallgatott, s ezért rögtön beleszeretett.
Nagy lakodalmat csaptak, kis barátai lettek a díszvendégek.

Itt a vége fuss el véle, ha nem hiszed, ússz a végére!