Ősi maja templom

Fél napja sincs, hogy kiszabadultam fogságomból, a hideg jégkastély falai közül. Első dolgom az volt, miután megettem egy rakás csokit a sufniból, végre jóllaktam annyi év után, elindultam megkeresni a Herceget és a Banyát. Ki akartam jutni a lepusztult vidékről, ami egykor színpompás fényeiben tündökölt. Utam kelet felé vezetett, egyenest a napfelkelte irányába. Még mindig nagyon fáztam, ezért este tüzet raktam egy közeli erdőben. A kezem a tűz fölé nyújtottam, hogy felmelegedjek. Közben halkan egy altatódalt dudorásztam, hogy ne legyen olyan nyomasztó a csend.
- Álmodj kis leány.. dúdolj csendesen.. vár az éjjel vár.. holnap nappal lesz..
A hangom halk volt, féltem a sötétben, nem akartam, hogy bárki is meghallja, aki bánthatna.